Mai posztomban nem cipőket fogok bemutatni, hanem azt írom le, hogy egy igazi nő hogyan viseli a magassarkúját. Anyukám régi holmijai között találtam egy "Only for girls" könyvet, melyben ez a cikk szerepelt (Always a lady: How to glide in stilettos?), így ihletet kaptam. A következő bejegyzés részben a cikkre támaszkodik, részben saját szerzemény.
Véleményem szerint a magassarkú cipők a nőiesség megtestesítői. A legegyszerűbb farmer-ing kombinációt is nőiessé, elegánssá tudja varázsolni egy jól megválasztott darab. Ezenkívül rendkívül előnyös is: vádlinkat íveltté, combunkat formássá varázsolja. Éppen ezért mindig elborzadok, ha valaki nem tudja viselni ezeket a lábbeliket.
Bizonyára mindannyian láttunk már olyan nőket, akik derékban megdőlve, hajlított térdekkel, trampli módjára jártak-keltek magassarkújukban - sokan ráadásul abban a tudatban, hogy mennyire ellenállhatatlanok. Pedig nem. Sokkal jobb lenne, ha egy lapos talpú cipőt vennének fel. De az is biztos, hogy olyanokat is láttunk, akik úgy csapták földhöz a lábukat, mintha az lenne a céljuk, hogy megrepesszék a padlót, amin járnak. Persze az is megesik, hogy valaki a nap végére elfárad, ezért csoszog inkább, minthogy felemelje a lábát; vagy feltöri a gyönyörű, méregdrága darab a sarkát, ezért jobb híján csak sántikál.
Megértem, hogy nem olyan könnyű ezeket a cipőket viselni és elviselni, éppen ezért íme néhány tipp.
Megfelelő testtartás
A helyes tartás mindig nagyon fontos (több okból is), de különösen kell figyelnünk rá, ha magassarkút viselünk. Először mezítláb vagy lapos talpú cipőben kell elsajátítanunk, majd gyakorolhatjuk magas sarkakon is.
1. Állat fel!
Az állunknak a padlóval kell párhuzamosnak lennie.
2. Húzzuk ki a vállunkat!
Húzzuk vállainkat hátra, ne engedjük, hogy előre billenjenek. Ugyanakkor ne húzzuk fel őket, tartsuk lent.
3. Húzzuk be a hasunkat!
Nem kell tökéletesen laposnak lennie, hiszen ez a legtöbb embernek nem is menne, de az sem jó, ha újdonsült kismamának festünk.
4. A derekunkat tartsuk egyenesen!
Mint fent említettem, nagyon csúnya, ha valaki derékban előre megdől, azt az érzést keltve az emberekben, hogy mindjárt orra esik.
5. Ne nyomjuk ki a fenekünket!
6. Egyenesítsük ki a gerincünket!
7. Egyenesítsük ki a lábunkat!
Azt is írtam, hogy sokan folyamatosan behajlított térdekkel járnak. Próbáljuk ki mezítláb, tükör előtt, hogy milyen furcsán is néz ez ki. Természetesen szükség van a térdek behajlítására a lépésnél, de a lépések befejeztével ki kell egyenesítenünk lábainkat.
Az alábbi képen felül a helyes tartás, alul pedig öt helytelen, ám sajnos nagyon gyakori testtartás látható.
Túlzottan magas sarkak
Tudom, tudom. Minél magasabb, annál szebb. Én sem tudok ellenállni a magas sarkaknak, van nem egy olyan cipőm, aminek 10 centi körül vannak a sarkai. És ezekben bizony nem egyszerű járni, s betartani a fent leírt pontokat.
Azt ajánlom, hogy szépen, fokozatosan jussunk el ehhez a magassághoz. Először - mint azt fent is írtam - lapos talpú cipőben kell elsajátítani a megfelelő testtartást. Majd egy 3-4 centis sarkú cipőben, aztán egy 6-7 centisben, majd jöhet a 10 centis.
Az is nagyon jó, ha otthon minden nap 1-2 órára felvesszük a cipőt, s abban gyakoroljuk a járást. Ez az azért is jó, mert ha elsőre nem is sikerül tökéletesen, senki nem nevet ki minket.
Én is minden télen elszokom a magas sarkaktól, ezért minden tavasszal otthoni gyakorlással kezdek.
Hosszú nap
Akadnak olyan nők is természetesen, akik nagyon szépen tudnak menni akármilyen magas cipőkben, ám egy-egy hosszú, fárasztó nap után elfáradnak, s már nincs erejük ahhoz, hogy a megfelelő módon pakolgassák a lábaikat.
Velem is nem egyszer előfordult, hogy minden vágyam az volt, hogy végre bedőlhessek az ágyamba, semmi kedvem nem volt még azzal is foglalkozni, hogy hogyan sétáljak. Pedig ilyenkor is minden maradék erőnket össze kell szedni, a pihepuha ágyunkat és egy forró fürdőt magunk elé képzelni, s méltóságteljesen hazalépkedni.
Véleményem szerint egyébként az a legjobb, ha valami kényelmes cipőt veszünk fel, amikor tudjuk, hogy egy kemény nap elé nézünk. Vagy - mert sokszor megkívánja az alkalom, hogy elegáns, s egyben nem túl kényelmes cipőt húzzunk - vigyünk magunkkal egy lapos talpút is, amit aztán át tudunk venni. Így megelőzhetőek a kínkeserves, minden erőnket igénylő séták.
Feltört lábak
Ó, erről aztán sokat tudnék mesélni! Sajnos bele kell törődnöm, hogy bármilyen cipőt veszek (kivéve a csizmákat, és ezt most lekopogom), az első egy-két felvételnél mindig feltörik a lábamat. Vagy akár többször is. Van egy-két olyan cipőm, amit anélkül nem is veszek fel, hogy vagy ne lenne nálam sebtapasz, vagy indulás előtt ne ragasztgatnám gondosan be szegény lábamat.
Persze ezt már a hosszú évek rutinja teszi, nem mindig volt ez így. Sokszor felkészületlenül ért a támadás, s nem volt más választásom, minthogy sebes, fájó, beragasztatlan lábbal menjek haza - ez maga a pokol, nyilván mindenki tudja.
Most nem akarom magam fényezni, de ilyen alkalmakkor is mindig összeszorítottam a fogaimat, és inkább kisebbeket léptem és lassabban mentem, de sosem bicegtem, sántítottam, csoszogtam.
Ha ilyen lányt látok - amellett, hogy sajnálom, hogy így járt -, mindig átfut az is a agyamon, hogy kellett neki ilyen cipőt vennie és felvennie. És ezzel nem csak én vagyok így.
Így hát vagy mindig sebtapasszal a táskánkban induljunk el otthonról, hogy a legkisebb dörzsölődésre be tudjuk ragasztgatni a lábunkat, megelőzve ezzel egy nagyobb és még fájóbb seb kialakulását, vagy pedig - ha már megtörtént a baleset - szorítsuk össze fogainkat, szedjük össze minden méltóságunkat és erőnket, s lassan sétálgatva, aprókat lépve haladjunk.
Itt látható két kép, az első a megfelelő, a második pedig a kevésbé esztétikus járást példázza.
Remélem, hasznosak voltak a tanácsok, s akinek szükséges, megfogadja őket.
Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy senkit nem szándékoztam megbántani vagy kigúnyolni, ezek a sorok segítő szándékkal születtek.
