Update: Sajnos nem az enyém az első, már másoknak is eszükbe jutott ez a csodás ötlet. :) Nem tudom, hogy nem bukkantam rájuk anno.

Kedves Olvasó!

Olyan 16 éves koromig sosem értettem, hogy lehet annyira rajongani a cipőkért. Értetlenül álltam a jelenség előtt. 

Aztán, mikor harmadikos gimis voltam, február végén elmentünk anyukámmal vásárolni. És akkor megláttam egy gyönyörű piros cipőt. Tökéletes volt. Az orra, a színe, a sarka. Annak ellenére, hogy magas tűsarka volt, jól és kényelmesen tudtam benne járni. Azonnal beleszerettem, ráadásul már régóta szerettem volna egy piros cipőt. 
Sajnos - mivel február volt - nem tudtam még felvenni, de boldogsággal töltött el, hogy ott lapult a cipősszekrényben. (Aztán tavasszal sajnos hirtelen mindenki piros cipőben kezdett el járni, de ez mit sem rontott az én magassarkúm szépségén.)

Azóta időről-időre fel-felbukkan egy csizma, egy szandál, egy félcipő, amibe azonnal beleszeretek, és képtelen vagyok otthagyni a boltban. Vagy ha mégis, a szívem egy kis darabja is ott marad.

Gondolom, nem én vagyok az egyedüli cipőmániás hölgyemény kis hazánkban. Ennek ellenére nem igazán találkoztam még cipőbloggal. Így hát a tettek mezejére léptem. :)

Remélem hamarosan népes olvasótáborral fog rendelkezni az oldal, s mindenki sok örömét leli majd benne!

Jó nézegetést! :)