A történelem tele van furcsábbnál furcsább, bizarrabbnál bizarrabb cipőkkel. 

Következzen néhány ezek közül.

1. XIV. Lajos korabeli cipő:
(Európa, 18. század)
Talán nehéz elhinni, de ezeket a fodros-csipkés-díszes magas sarkú lábbeliket férfiak hordták a 18. században. Bizonybizony, ezekhez hordták a fehér harisnyanadrágot is.

2. Nyírfakéreg saru:
(Finnország, 20. század közepe)
A 20. század közepe táján nagyon sok szegény ember fa kérgéből font lábbelit hordott. Igaz, hogy az élettartama csupán néhány hét volt, ám a drága, bőrből készített cipőket nem engedhették meg maguknak. Hidegebb időben kibélelték, hogy ne fagyjon meg a lábuk.

3. Fa menyasszonyi cipő:
(Franciaország, 19. század vége)
A diófából speciális módszerekkel készített lábbelit menyasszonyok viselték a nagy napon.

 4. Padukas - Gombszandál:
(India, 18. század)
A nagylábujj és második ujj között elhelyezkedő gomb készülhetett ezüstből, aranyból, elefántcsontból, fából, de akár vasból is. A szerzetesek tüskés talpból készítették a sajátjukat. Napjainkban is lehet kapni hasonló papucsokat, de természetesen ezek pántokkal ki vannak egészítve.

5. Chopines:
(Olaszország, 1580-1620)
Ezen cipők elsődleges célja az volt, hogy kiemelje viselőjét a tömegből, éppen ezért a talp magassága általában 10-20 cm körül volt, de készültek extrém magasságúak is. Maga a cipő fából készült, s ezt vonták be selyemmel vagy csipkével.

 6. Balettcipő:
(1980-as évektől napjainkig)
A hagyományos balettcipő ihlette. Nem tudom, mennyire lehet kényelmes viselet (gondolom semennyire), pláne, hogy ennyire ki van feszítve benne az ember lábfeje. És egészen biztos vagyok benne, hogy stabilnak sem kifejezetten nevezhető.

7. Kabkabs:
(Libanon, 14-17. század)
Ezek a cipők is azt a célt szolgálták, hogy felemeljék a nőket a koszból, vízből és az utca szennyéből. Fából készült, s ezüsttel diszítették. Visszafogottabb változatát a férfiak is előszeretettel viselték.

 8. Okobo:
(Japán, 18. századtól napjainkig)
Aki látta az Egy gésa emlékiratait, annak bizonyára ismerős ez a darab. A tanuló gésák, azaz Maiko-k használták. A 15 cm körüli tömör fa talp célja ebben az esetben is az volt, hogy viselőinek ruháit megóvja a kosztól.

 9. Armadillo cipő:
(Napjainkban)
Lady Gagával vonult be igazán a köztudatba. Ezen cipők dizájnja is a balettcipőkön alapszik. Extrém magasnak tűnnek, de a tervező állítása szerint ez csupán a látszat: olyan, mint egy cipő a cipőben. (Én elhiszem, de azokon a sarkakon akkor is meg kell tudni állni.)

10. Lótusz cipő:
(Kína, 10. századtól 2009-ig)
Ez a legdurvább darab szerintem. A lábat gézzel összekötözik úgy, hogy minél kisebb legyen, s így beleférjen az apró selyemcipőbe. Ennek köszönhetően a láb teljesen eldeformálódik, sőt, sokszor el is törik. Egyszóval a lábbeli viselete rendkívül fájdalmas. Nagyon sokáig követelmény volt a hordása, mivel a kínaiak azt tartották szépnek, ha egy nőnek pici a lába. Kit érdekel, hogy közben megnyomorodik?